"A zene nem csak színt ad életemnek, de fényt és kedvet is. A mindennapi zenei foglalatosság folyamatosan pezsdíti, élénkíti elmémet, szinte állandó tevékenység az élet pillanataihoz. Nálam minden a zenéhez kötődik.

Ahogy Kodály vallja: »Az emberiség boldogabb lesz, ha megtanul a zenével méltóképpen élni.« 

Milyen varázslat van benne, amit rezgésével átnyújt, kölcsönöz!? 
Átok, vagy áldás? Fájdalmat, majd megnyugvást ad, feldúl, majd megkönnyebbülté válok általa. 
Megérint, elcsábít, szétáramlik bennem. Olykor megsemmisülök szépségétől, majd könnyes szemmel hegyezem a füleimet. 
»A zene lelkem lélegzetvétele, s egyszersmind imádságom és munkám.« (Liszt F.) 

A zene szakralitása örök legalább úgy, mint a többi művészeti kifejezés mód. 
A zene szabadsága az én igazi szabadlelkűségem, mint az álomban a szárnyalás, a történetek, mesék megélése. Mert a meséktől szebb az élet.