Jászai Mari – Blaha Lujza Két színpadi istennő, két napló- és emlékíró, két köztér-névadó: Blaha Lujza és Jászai Mari. A csalogány és a tragika, akik nélkül a magyar színháztörténet valósággal elmesélhetetlen lenne.

A magyarázat nélkül, vagy valamilyen fájdalmas élménnyel záruló meghatározó kapcsolatok kiemelt jelentőséggel bírnak, befolyásoló erejűek lehetnek abban, ahogyan az ember magáról gondolkodik.

Lassan egy évtizede annak, hogy Miklósa Erika és Balázs János közösen álltak a közönség elé olyan párbeszédre lépve, mely nemcsak a két ragyogó művész személyiségének közös pontjaira mutatott rá, de a kamarazenei formán keresztül új megvilágításba helyezte egyrészt az opera műfaját, másrészt pedig az ének és a zongora intim kapcsolatát.