Lassan egy évtizede annak, hogy Miklósa Erika és Balázs János közösen álltak a közönség elé olyan párbeszédre lépve, mely nemcsak a két ragyogó művész személyiségének közös pontjaira mutatott rá, de a kamarazenei formán keresztül új megvilágításba helyezte egyrészt az opera műfaját, másrészt pedig az ének és a zongora intim kapcsolatát.

A magyarázat nélkül, vagy valamilyen fájdalmas élménnyel záruló meghatározó kapcsolatok kiemelt jelentőséggel bírnak, befolyásoló erejűek lehetnek abban, ahogyan az ember magáról gondolkodik.

A pillanatban létezés öröme: ezt jelenti – oly sok más mellett – az improvizáció, amely alapköve a jazznek, a népzenének, és bizonyos fokig a klasszikus zenének is. A rögtönzés művészetét ünneplő koncert előadói a magyar jazz és könnyűzene, a népzene és a cigányzene ikonikus alakjai, akiknek az improvizálás az anyanyelve, a műfajok közti határok ledöntése pedig lételeme.