Lassan egy évtizede annak, hogy Miklósa Erika és Balázs János közösen álltak a közönség elé olyan párbeszédre lépve, mely nemcsak a két ragyogó művész személyiségének közös pontjaira mutatott rá, de a kamarazenei formán keresztül új megvilágításba helyezte egyrészt az opera műfaját, másrészt pedig az ének és a zongora intim kapcsolatát.

"Elkergetett a gazda, mert azt mondta, olyan kicsi vagyok, mint egy szem mazsola. És belőlem úgysem lesz soha tisztességes disznó! - Tudod mit , te Mazsola? Maradj itt nálam! Úgy is mindig egyedül vagyok, s hacsak nem fúj erre a szél egy-egy újságlapot, bizony, sokat unatkozom magamban."