Tréfamisszionárius? Viccvátesz? Mókanomádoló? Kabaréhittérítő? A hitetlenség korának nevettetője? Röhögtető prédikátor? Nemcsak! Is!

Az est első felében Kocsis Tibor, Balázs Béla-díjas filmrendező 50 perces, A sándorgyuri című életműportréját tekinthetik meg a nézők, a most 80 éves Kossuth-díjas humoralistáról, a Nemzet Művészéről. A rendező egyben az est házigazdája is.

A portréfilmben megszólaló barátok kollégák:

Bödőcs Tibor, Bródy János, Csonka Judit, Eperjes Károly, Farkasházy Tivadar, Galla Miklós, Jánosik Zsuzsa, Jelenits István, Jordán Tamás, Karinthy Márton, Koltai Róbert, Mékli Attila, Pásztor Erzsi, Szinetár Miklós, Szörényi Levente, Verebes István.

A filmet 80 év fotói, legemlékezetesebb film- és előadásrészletei, valamint olyan emblematikus TV-s remekek teszik teljessé, mint a „ Burda”, a „Keresek egy embert”, vagy a „Teljesen el vagyok tévedve”.

Az est második felében Sándor György lép a színpadra és sziporkázó egy órás műsorában legemlékezetesebb, emblematikus előadóestjeiből, írásaiból ad elő.

„A több mint két év alatt, amíg a film készült, szinte naponta az összeveszés határán túlig birkóztunk Kocsis Tibivel. Megérte! Mert dráma nélkül katarzis sem lehetséges. Ezért a filmért – is – érdemes még élnem! Köszönet!”

/Sándor György, humoralista/



„Mikor megtudtam, hogy Sándor György harmadszor nézi meg a Magyarok a Barcáért című filmemet, odamentem hozzá az Uránia moziba. Meghatódva megölelt és az mondta: “Köszönöm. Visszaadtad nekem az ifjúkorom elvesztett futballbálványát, Kocsist.” Majd hozzátette: ha film készül rólam, azt csak te rendezheted. Én erre elkezdtem a Lyukasóra című darabjából szó szerint idézni a Jó Jóskát, hiszen még a színészfelvételimre is “sándorgyurit” vittem. Két éve nekiláttunk a filmnek. Derűsen indult a munka, de később kiderült, a lehetetlenre vállalkoztam. Visszaadni Sándor György humorát, gondolatait, egyéniségét, élettörténetét 50 percben. Ráadásul megfelelni a tökéletességre törekvő „óramívesnek”. A 80. születésnapjára megszületett a film. És egy barátság. Ha azt kérdeznék, még egyszer nekilátnék-e, azt válaszolnám “sgy-sen”: „Talán egy másik égitesten, a világmindenségben… valamikor… valaha…, de nagyon ne reménykedjünk.”

/Kocsis Tibor, filmrendező/