Egy gyerek számára a világ még játéktér, és amikor játszik, képes teljesen elmerülni a saját univerzumában. Minden, ami körülötte van, a játék eszközévé válik és elveszti addigi jelentését. A jazz-zenészek, amikor zenélnek, valami hasonlót tesznek harmóniákkal, ritmussal, dallammal. Folyamatosan megpróbálják újraértelmezni az addig felhalmozott tudásanyagot és játszanak, vagyis improvizálnak. Ami gyerekként még a világ legtermészetesebb dolga, azt felnőtté válva hajlamosak vagyunk elfelejteni. Pedig az improvizáció sokszor hétköznapi helyzetekben is megkönnyítheti az életünket.

A gyerekekkel való közös játék, improvizálás arról szól, hogy mi, jazz-zenészek és a gyerekek kölcsönösen adjunk egymásnak valamit. Ők a frissességet, az előítélet-mentes nyitottságot, a játék felhőtlen élvezetét, mi meg azt, amit megtanultunk arról, hogyan lehet mindezt átültetni a zenébe – dallammá, harmóniává, ritmussá. Hogyan tanultunk meg figyelni egymásra, élvezni, szeretni és tisztelni egymás játékát.

A játékban résztvevő mindkét csapat, a gyerekek és a jazz-zenészek is rutinosak az együtt-játékban és tudják, hogy úgy lehet igazán jól játszani, ha hagyjuk a másikat is érvényesülni, ha megvan a kellő bizalom és hiszünk abban, hogy a közösen összedobott ötletek sokkal előrébb vihetik a játékot, mintha mindenki öncélúan szólózna.

A Jazz játszótér a 6-12 éves korosztályt hívja közös, improvizatív mesealkotásra. A gyerekek a kezdetben felvázolt világban személyes döntéseikkel határozzák meg a mese irányát, akár úgy, hogy a szereplők bőrébe bújnak vagy maguk is mesélővé válnak, illetve a közönség soraiból interaktív játékok segítségével alakíthatják a történetet. Ezek a játékok és a zene egymást felváltva, kiegészítve segítenek megjeleníteni hangulatokat, kijelölni gócpontokat, megoldani a konfliktusokat és elképzelni a varázslatos eseményeket.